Zsid 1

1,1  Isten tökéletes kijelentése Fia által

Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által,

1,2  ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.
1,3  Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

1,4  Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
1,5  Krisztus méltósága nagyobb az angyalokénál

Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: “Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!” majd: “Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz.”
1,6  Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: “Imádja őt az Isten minden angyala!”

1,7  És az angyalokról ugyan ezt mondja: “Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává”,

1,8  de a Fiúról így szól: “A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.

1,9  Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”

1,10  “Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég.

1,11  Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha,

1,12  és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el.”

1,13  Az angyalok közül kinek mondta valaha: “Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.”
1,14  Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?